Az éjszaka érkező, intenzív havazás drámai díszletet varázsolt a tájra: legaláb…
Az éjszaka érkező, intenzív havazás drámai díszletet varázsolt a tájra: legalább húsz centiméteres, szűz hótakaró paplanja alatt pihen a téli erdő.
Ritka és megkapó látvány ez, amelyhez foghatót mi, emberek is csak ritkán tapasztalhattunk az elmúlt évek enyhe telei során. De gondoljunk csak bele, mit érezhetnek az erdő fiatal lakói!
A nappali szürkületben, 16 óra magasságában készült felvételen ( 1. kép ) jól látszik a kontraszt a békés táj és a túlélésért folytatott küzdelem között. Az előtérben egy fiatal őzbak profilja rajzolódik ki; bundája sötétszürkén olvad bele a hideg levegőbe, füleit hegyezi, minden neszre figyel. Mögötte, a kép mélyén egy csapos dámbika hajtott fejjel túrja a havat – ő már rájött, hogy a fehér lepel alatt kincset érő kukoricaszemek rejtőznek. Számukra, akik tavaly tavasszal látták meg a napvilágot, ez az első igazi találkozás a „Nagy Téllel”. A puha, mégis akadályt képező hó, a -5°C – -8°C- -os hideg, amely a csontokig hatol, mind-mind új lecke az élet iskolájában.
Ahogy leszáll az éj, a helyzet fokozódik.
Az első éjjeli kamerafelvételen ( 2. kép ) szinte vágni lehet a sűrű hóesést. A szakadó pelyhek fehér csíkokat húznak az éjszakai sötétben, elmosva a határokat fa és bokor között. Ebben a zord időben, éjfél után nem sokkal jelennek meg a vaddisznók.
A tavalyi kis, csíkos vadmalacok mára erős süldőkké cseperedtek. Vastag, téli szőrbe búrkolózva, drótszerű szőrükön megül a dér és a hó, de ez őket cseppet sem zavarja.
Csoportba tömörülve, egymást lökdösve rohamozzák meg a szórót.
A képeken látszik a dinamika: az orrukkal, mint megannyi kis hóekével túrják fel a talajt.
Ők már tudják a titkot: a szóró néhány négyzetméteres területe, a fedett rönkök és a görgetős tárolók mélye bőséges vacsorát rejt, amit az emberi gondoskodás biztosít számukra a legkeményebb időkben is.
A hó most egyszerre ellenség és barát.
Ellenség, mert minden szem kukoricálrt, falatért meg kell küzdeni, és minden lépés több energiát emészt fel.
De barát is, mert a ropogós hófelszín elárulja a közeledő ragadozót, megnehezíti az ő mozgását is és a fehérségben a legkisebb mozgás is hamarabb észlelhető.
A ZEISS Secacam 7 vadkamera objektívje hűvös tárgyilagossággal rögzíti a -6°C-os fagyott világot, de a képek mögött ott lüktet az élni akarás.
Ez a néhány nap, január elejének ez a havas epizódja, egy túlélő tréning, és a felnőtté válás vizsgája az erdő ifjú életerős vadjai számára.
