A szóró karbantartása és egy fagyos éjszaka a lesen

A szóró karbantartása és egy fagyos éjszaka a lesen
2024. november 28–29.

November 28-án, pénteken a munkaidő végeztével összekészítettem a lánccseréhez szükséges szerszámokat, valamint a szokásos „egy éjszakás” vadászfelszerelést.

Szombat hajnalban 4 órakor indultam.
A balatonlellei MOL-kúton egy kiadós villásreggelit fogyasztottam (szalonnás-hagymás-gombás rántotta, kv, narancslé), közben felfüggesztettem a szórókamera működését, hogy ne merüljön az akku, amíg a tartályfüggesztő lánc cseréjével foglalatoskodom.

Fél nyolc körül értem a szóróhoz.
A korábbi 2 méteres lánc helyére gyorsan felkerült a 8 mm-es, 4 méter hosszú Pewag lánc.
Így most már bármilyen magasságban, láncszemenkénti fokozatonként rögzíthető a tartály, teljes mértékben tehermentesítve a csörlőt.
Üzemi ( teljesen felhúzott ) helyzetben pedig három ponton biztosított a teher: réselt horog, lakat és karabiner.

Ennyi volt – kész.
Sok próbálkozás után végre tökéletes lett, és így is marad, amíg világ a világ.

A szóró karbantartása után előre felkészítettem a fára rögzített Summit Viper Pro SD mászólest az éjszakai vadászatra.
Így nem kell vastag téli ruházatban felcuccolni és felesleges hőt termelni.
Délután már csak az alaprétegeket magamra véve kell felkapaszkodnom a 8 méter magas lesre.

Ezt követően kultúrált, utca-embere ruhát öltöttem, és a szokásos módon Nagykanizsára mentem házi, kézzel nyújtott rétesért.
Mivel csak egy éjszakára jöttem, szállást nem foglaltam; visszaérve a kocsiban megebédeltem, az autós merülőforralóval pedig elkészítettem az éjszakai lesteát.

Délután 14 óra körül beírtam a vadászatot, majd visszaérve felöltöztem a várható éjszakai fagyokhoz.
A réteges öltözet a következőkből állt:

– Lasting közepes vastagságú merinó zokni
– Mendl vastag merinó zokni
– Lasting hosszú ujjú merinó aláöltöző
– Thermowave 3.1 aláöltöző (felső és alsó)
– Sitka Fanatic hoody
– Sitka Incinerator Aerolite bib
– Sitka merinó beanie
– Devold Tinden Spacer Jacket
– Rascher Thermofleece lesoverál (kezes-lábas)
– Baffin Apex hótaposó

Így felkészülve, kényelmes tempóban – nehogy kimelegedjek – megtettem a 250 métert az autótól a lesig. Felkapaszkodtam, kinyitottam a ruhám összes szellőzőjét, és vártam, hogy fél öt körül lenyugodjon a nap.
A les mellett felakasztva további rétegek vártak előkészítve, ha szükség lenne rájuk.
Korábbi tapasztalatokból tudom, hogy legfeljebb –10…–12 °C-ig tudom kint tölteni a du. 16:00-tól reggel 7–8:00-ig tartó kíméletlen fagyos éjszakát úgy, hogy a vastag réteges öltözet mellett még képes vagyok kihúzni az íjat.
Ha ennél hidegebb van, a vastag, sok rétegű felső ruházat már akadályozza az íj kezelését.

18 óra körül balra, a makkos szóróra megérkezett a kameraképekről már jól ismert suta. Sajnos erősen fertőzött valamilyen bőrparazitával (valószínűleg rühatka (Sarcoptes scabiei)), kondíciója szemmel láthatóan leromlott, szőre foltos és csomós.
Mivel már sötét volt, és erre a szóróra nem szereltem fel állandó lámpát, itt volt az alkalom, hogy élesben kipróbáljam az új Olight Marauder Mini 2-t.

A lámpa vadászati szempontból lényegesen jobb, mint az elődje: teljesen csendes (a régi a fényerő-végpontokon enyhén berregett), a piros fényhez külön gomb tartozik, nem kell „előcsalogatni”.
A csuklópántja segítségével a les karfájához hurkolva, a lestáska tetejére fektetve úgy lehetett pozícionálni, hogy minimális mozdulattal, tökéletes csendben, pontosan a makkos szóró területét világítsa meg.

A legalacsonyabb piros fokozaton az őz semmi reakciót nem mutatott, nyugodtan „legelt”, eszegette a kiszórt terményeket tovább. Lassanként két fokozatot emeltem – ekkor már lövésre tökéletesen alkalmas volt a megvilágítás –, de az állat továbbra sem törődött vele. Majdnem fél órán keresztül figyeltem, ahogy szedegeti a kiszórt takarmányt, aztán szép lassan továbbállt.
Nem volt szándékom lövést leadni rá, mivel inkább egészséges, friss, zsenge süldőhúst szerettem volna szerezni a karácsonyi asztalra.

21 óra körül egy magányos, abal hátsó lábára láthatóan sánta és igen rossz kondíciójú, görnyedt hátú malacka érkezett a szóróra.
Ő sem reagált a piros fényre semmiféle intenzitáson.
A Sidus Link applikáció nemrég frissült és vele együtt új firmware is érkezett a Aputure MC Pro lámpáimhoz amelyeket a szóró megvilágítására használok már több mint egy éve.
Az ezt megelőző "frissítés" nagyon szerencsétlennek bizonyult, mert a lámpák nagyon keservesen voltak csak képesek csatlakozni a telefonos applikációhoz bluetooth kapcsolaton keresztül.
A mostani frissítéssel visszakaptam a korábbi állapotot, amely szerint az Applikáció legfeljebb fél perc alatt megtalálja a 25-35 méterre lévő lámpákat akármennyi inaktív idő elteltével is.
De a lényeg az, hogy ebben az applikációban van számos fény effekt, amelyekből én a természetben előforduló villámlás imitációját tettem a gyorsan elérhető minták közé.
Nos, ezzel a villám effekttel is próbálkoztam, amely más esetben, pl. kéretlen megjelenő dámoknál, őzeknél már bevált, és csendes eloldalgásra bírta őket.
Nos, a malacka még erre sem reagált.

Mivel nem akartam zajt csapni (hátha más vad is a közelben van), megvártam, míg jóllakott, és csendben továbbállt.

Hajnali 1 óra táján egy gyönyörű, kifejlett és rendkívül éber borz óvatoskodott a szóróhoz. Egy nagy fa takarásában közelített, és a szóró szélénél hezitált. Körülbelül fél órán át figyeltem hőkamerán keresztül, mire egy kissé beljebb merészkedett. Ekkor a hozzá közelebb eső szórólámpát teljes csendben a parázsló piros fény (0,1%-os intenzitás) üzemmódjára kapcsoltam. Ez eddig minden vadnak észrevétlen maradt, de a borz kedélyeit ez azonnal „felborzolta”: hátat fordított, és arrébb kocogott. Tíz perc múlva visszatért, és folytatta a kukorica ropogtatását a szóró szélén. Fokozatosan emeltem a fényerőt, de továbbra sem jött elő a takarásból. Ráadásul a szóró területét figyelő vadkamera látóterét is nagyon ravaszul kikerülte.

Még egy órát „bújócskáztunk”, amikor végül elővettem a zöld lézerlámpát (25 méteren kb. 1,5 m átmérőjű kör). Először magasan a feje fölé irányítottam, és nagyon lassan közelítettem – de már az első bekapcsoláskor pánikszerűen, törve-zúzva elmenekült.

A szóróra rendszeresen járó 11-es fiatal konda (mára már süldő korba léptek) ezúttal nem érkezett meg, pedig őket vártam elsősorban. Így is bőven volt éjszakai program.

A –4 °C körüli hőmérsékleten hatalmas segítség volt a Rascher kezes-lábas overállal bezárt, gondosan, precízen felépített réteges öltözet. Időszakosan az ülőpárnába épített elektromos fűtőszálakat is használtam.