Az elmúlt napok kemény és fagyos éjszakái arra késztették az erdő vadjait, hogy…
Az elmúlt napok kemény és fagyos éjszakái arra késztették az erdő vadjait, hogy a megszokottnál nagyobb területeket is bejárjanak testhőmérsékletüket fenntartó, energiát szolgáltató táplálékforrás után kutatva.
A Zeiss Secacam 7 kamerám ma hajnaltól kezdve, 5 perces időközönként rögzítette ezt a lenyűgöző aktivitást a saját magam által létrehozott és üzemeltetett szórónál.
A szóró megújításának kezdete óta (2025. április) most először járt itt a nagy zöld dagonyánál rendszeresen előforduló szarvasrudli, valamint számos dámvad és őz, amelyekről korábban nem tudtam kamerafelvételt készíteni.
Ez különösen izgalmas, hiszen ezek a fajok – a gímszarvas (Cervus elaphus), a dámvad (Dama dama) és az őz (Capreolus capreolus) – télen gyakran nagyobb távolságokat tesznek meg, hogy energiát nyerjenek, mivel természetes táplálékuk (pl. rügyek, kéreg, gyökerek) korlátozottan elérhető a hó alatt.
Érdekes jelenség az is, amit a 08:19-kor készült képen is láthatunk: egy szarvas kényelmesen elhelyezkedik a talajon, mintha "padlófűtésen" pihenne.
A tartály feltöltése és karbantartása (szórófej levétele) során óhatatlanul folyik ki kukorica a tartály alá. Van, amikor szándékosan engedek ki egy kisebb mennyiséget, hogy azt kissé szétterítsem a szóró területén.
A lényeg, hogy az idők során itt felhalmozott és fel nem használt kukorica a rendszeres taposás hatására belekerül a talajba, és ott erjedésnek indul. Ez a folyamat – amit anaerob fermentációnak nevezünk – mikrobák (baktériumok és gombák) tevékenysége révén zajlik, ahol a kukorica nedvességtartalma és a talaj hőmérséklete elősegíti az erjedést. Az eredmény: csekély mennyiségű hőtermelés (akár 5-10°C-kal melegebb a környező talajnál), valamint csekély mennyiségű, illékony alkohol, tejsav és egyéb vegyületek képződése, ami vonzza a vadakat.
Nemcsak a vaddisznó (Sus scrofa), hanem a szarvasok is szívesen használják ezt a "természetes padlófűtést", mivel segít megőrizni testhőmérsékletüket a -12°C-os hidegben, csökkentve az energiafelhasználást.
Vadgazdálkodási szempontból: A téli kiegészítő etetés (supplemental feeding) Magyarországon a vad védelméről szóló törvény (1996. évi LV. tv.) szerint szabályozott, és elsősorban a populációk túlélését segíti kemény teleken, amikor a természetes táplálékhiány miatt a mortalitás akár 20-30%-kal is nőhet. Előnyei: növeli a túlélési rátát, javítja a kondíciót (pl. jobb szaporodás tavasszal), és csökkenti a mezőgazdasági károkat, mivel a vadak kevésbé rágják a fákat.
Természetvédelmi szempontból: A szórók hozzájárulnak a biodiverzitás fenntartásához, de óvatosan kell kezelni őket, hogy ne zavarják a természetes szelekciót.
Például a dámvad és az őz érzékeny a populáció-sűrűség növekedésére, ami versenyt okozhat más fajokkal (pl. madarakkal a táplálékért).
Magyarországon az erdők védelme alatt álló területeken (pl. Natura 2000) az etetés segíthet a fajok megőrzésében, de kerülendő a moldosodás kockázata, ami mérgező aflatoxinokat termelhet a kukoricában, veszélyeztetve a vadakat.
Alternatíva: természetes táplálékforrások növelése, pl. erdőfelújítás.
Erdőgazdálkodási szempontból: A szórók védik az erdőket a túlzott rágástól, mivel a szarvasok és őzek télen gyakran hántolják a fiatal fákat (pl. tölgy, bükk), ami akár 50%-os károsodást okozhat ültetvényekben.
Előny: csökkenti a gazdasági veszteséget, támogatja a fenntartható erdőhasználatot.
