Nos, az ilyen rejtélyes, remete kanokra már hosszú ideje készülök.
Nos, az ilyen rejtélyes, remete kanokra már hosszú ideje készülök.
Egy ilyen találkozásért képes vagyok akár délután 4-től reggel 7-8-ig kint tölteni az éjszakát 8 méter magasban, egy fél négyzetméternél alig nagyobb, fára rögzített Summit Viper PRO SD lesen, amelyet néhány módosítással hosszú, mozdulatlan várakozásra optimalizáltam.
Tavaly már volt szerencsém egy hasonló remetével találkozni, amikor egy nyár eleji napon Zala vármegye felől brutális zivatar ért fel Somogyba.
Akkor is kint ültem egy fára szerelt lesemen, 8 méter magasan, 25 méterre egy szórótól.
A helyi vadász csak ingatta a fejét, mondván, milyen őrült, fanatikus vagyok, hiszen ilyenkor úgysem mozdul semmi.
Nekem két célom volt: tesztelni az újdonsült Incinerator szettet, valamint hátha mégis jön valami.
Elképesztően izgalmas élmény volt a zivatar múltával egy kannal bújócskázni.
A disznó egy bokor aljából húzogatta be a legközelebbi csöveket (csöves kukorica), mindaddig, amíg egyre kijjebb kellett jönnie a következő csőért.
Többször is ráhúztam az íjat, majd visszaengedtem, mert felettébb izgága, nyugtalan volt.
Szerencsére a mindenhonnan csöpögő erdő zajai elfedték mozgásom neszét.
A végén már kint maradt, de még így sem sikerült lövésre alkalmas pozíciót találnom.
Közel másfél órán keresztül méregettük, kerülgettük egymást – az ő tudta nélkül.
Az ilyen és ehhez hasonló események adják az íjas vadászat igazi élményét…
A mostani dagonya-kanja kapcsán is remélem, összehoz vele az egyik hűvös, őszi éjszaka.
