2025. december 19. dátummal kezdődött számomra az év második jelentős vadászati…

2025. december 19. dátummal kezdődött számomra az év második jelentős vadászati eseménye, a „karácsonyi vadászati szezon”.
Nyáron, július-augusztus táján két heti szabadság, majd most, decemberben, a karácsonyi ünnepek idején szintén két egybefüggő hét adódik arra, hogy a vadászíjászat szenvedélyének élhessek.
Az időszakot megelőző héten már minden nap, amikor csak ki kellett mozdulnom a házból, vittem magammal a kocsiba valami csomagot, ládát, táskát, eszközt, egyebet, amelyre a vadászat során szükségem lehetett.
Így december 19-e hajnalára már csak az utolsó, a hétköznapok során másra is használt holmik maradtak: laptop, USB-töltőállomás, tisztálkodó szett, papucs, és persze néhány, csak a karácsonyi időszakra jellemző (nálam) csemege, mint például hízott libamáj zsírjában, vagy néhány kézműves bejgli.
Szóval péntek reggelre, december 19-én, az autó minden horpadását megtöltöttem, és már csak a munkaidő végét várta, hogy elindulhassak a két hétre kibérelt vadászállásom felé.
Még felsorolni is komoly feladat lenne, hogy mi mindennel lett megtömve a kocsi – mintha az Északi-sarkra indulnék egy hosszú, magányos expedícióra.
Megpróbálom azonban áttekintő jelleggel összeszedni a nagyobb csomagokat:
– Természetesen a Pelikan Air 1745 bowcase az íjjal, vesszőkkel, tárakkal. elsütővel, apró kellékekkel
– Íjász kelléktáska (nock, insert, tollak, ragasztók, tollazó stb.).
– Egy kis, cuki Pelikan pisztolytáska a vadászhegyeknek, a preciziós mérlegnek, gyémánt élezőnek.
– Egy gurulós Osprey Sojourn 60 utazótáska tele ruhákkal (de csak a középrétegig).
– Egy közepes méretű Stihl láda a két fűrész kellékeivel (láncok, reszelők, akkumulátorok, töltő, szerszámok…).
– Egy Stihl MS 500ii, 63 centiméteres, és egy MSA300 ,40 centiméteres vezetőllemezzel
– Eder Powerwinch 500, honda motoros horgonycsörlő.
– Egy külön felszereléstároló a csörlőhöz szükséges kellékek ( bekötőláncok, csigák,, seklik, terelőcsigák, karabinerek stb. ill. a felszereléstárolón belül egy kisebb felszereléstároló kötélzsákként funkcionál, amely védelmet nyújt a 60m 8mm -es dyneema csörlőkötél és 2db. Petzl Spin L2 dupla csigából kialakított csigarendszer számára).
Természetesen mindkét belsőégésű, motoros eszközhöz üzemanyag, valamint lánc- és motorolaj.
– Manfrotto Pro Light Cineloader Large felszereléstáska egy készre szerelt gimbal-videókészlettel.
– Manfrotto Pro Light Cineloader Small fotóstáska a szórólámpának, akkumulátoroknak és telefonos gimbalnak.
– Lámpatartó teleszkópos rúd (Rode mic pole).
– Egy nagy, sokrekeszes táska mindenféle vadászkelléknek (illatanyagok, akkumulátortöltők, vadhívó – vaddisznó –, és egyéb csalítsípok stb.).
– Egy laptoptáska a laptopnak, a töltőjének és az egérnek.
– Sitka Fanatic kantáros nadrág és kabát, Sitka Incinerator kantáros nadrág és kabát, brutál vastag Rascher overál, és szintén nagyon vastag Hubertus lesrnadrág.
– Természetesen nem maradhatott otthon a fuvolám sem.
Ködös, nyirkos estéken a kandallóban izzó, fahasábok finom melegét árasztó tűz mellett nincs annál jobb (pontosítsunk: kevés dolog van annál jobb), mint szonátákat (Bach C-dúr BWV 1033, g-moll szonáta BWV 1020, Esz-dúr BWV 1031 stb.), vagy csodás dallamokat (Pachelbel: Canon) muzsikálni szépen, csak a magam örömére.
Midőn eljött a hétnek a vége, vállaimról a világ atlaszi terhe lehullt, már csaptam is a lóerők közé és este 7 órára (19:00) érkéztem a szálláshoz, vadászházhoz, ahol – a megbeszéléseknek megfelelően – néhány láda száraz tűzifa várt a kandalló befűtéséhez.
December 20. -án reggel még kimentem a szóróhoz, és előkészítettem a lest az éjszakai vadászathoz.
15:30-kor már kimentem a leshelyre, mivel 16:00 környékén már kezd sötétedni.
Párás, ködszitálós, nyirkos, hűvös éjszakára készültem.
Aki csak tíz percet van kint a párával telített levegőben, annak a ruhája hamar nyirkos, vízes lesz. Emiatt a tartalék ruházatot nem akaszthatom fel csak úgy magam mellé, mert mire szükség lenne rá, addigra szépen, egyenletesen átázna.
Ilyenkor a SeaToSummit DryBag igen jó szolgálatot tesz. Egy picit macerásabb és "zajosabb" belőle öltözni, ha szükséges, de száraz ruhákat tudok magamra ölteni.
A korábbi napok teljesen kiszámíthatatlan vadmozgása kissé bizonytalanná tette az éjszakai kintlét kilátásait, de nekem igazából mindegy is, hogy jön-e vad, vagy csak szimplán az erdő részévé válok, és csendes magányban elmélkedem a világ dolgai felett.
Időnként bekapcsoltam a lespárna fűtését, aminek köszönhetően nemcsak a sokrétegű passzív hőszigetelés maradt az egyetlen "fegyverem" az éjszakai hideg ellen.
Egy ilyen nyirkos, párás, hűvös éjszakára komoly mennyiségű ruhát kellett magamra vennem, ami már-már a mozgáskorlátozottságom határát súrolta.
Az éjszaka körülményeivel nem volt gond, de sajnos a várt vadmozgás ma éjszaka elmaradt.
A szóró környékén tanyát vert szerencsétlen, leromlott egészségi állapotú, nagy foltokban szőrtelen, beteg sután kívül semmi nem jött a szóróra.
Vele kapcsolatban pedig úgy döntöttem: nem én akarom eldönteni a sorsát.
Az élet drága kincs, egy van belőle.
Legyen a természeté a megtiszteltetés, hogy ennek a kis beteg őznek a sorsa felett rendelkezzen!
Reggel, kicsivel hét óra előtt, a Falcam Maglink mágneses csatt csendesen befogadta a 2,8mm dyneema felhúzózsinórra (kevesebb mint 1% nyúlás) kötött mágneses párját, és az íj megkezdte méltóságteljes ereszkedést nyolc méter magasról.
" Ha a harcnak vége, a legnemesebb kard is veszti becsét,
s mihamar lógva találja magát"

2025. December 22.
Az időjárás előrejelzés alapján éjszakára felhős, borult, de már nem ködös párás idő várható.
Ennek okán, reggel a szokásos menetrend szerint zajlottak az események;
Mivel az elmúlt időszakban voltak problémák a takarmány ellátással, úgy döntöttem, nem engedem ki ezt a feladatot sem a kezemből.
Innen nem messze élő, és már évek óta a segítségemre lévő, derék ember volt, hogy "szemetes", de olyan is volt, hogy az idei, és le nem szárított magas nedveségtartalmú kukoricát töltött a tartályba.
Nos a mindenféle csuta darabok, ágak természetesen akadályt jelentettek a szórás számára, a magas nedvességtartalmú kukorica pedig a tartályon belül a szórónyílás környékén megült és összetapadt, és a szórófej nem volt képes egyenletesen szórni a szemeket.
Mivel -e derék embernek nem volt még dolga ilyen nagy méretű tartállyal és ilyen precíz szórófejjel, nem hibáztatom.
Nem ehhez szokott.
Nyílván bosszankodtam, hogy így, meg úgy. . .
De inkább saját kezembe veszem a tartály feltöltésének a feladatát.
A terményszárítóból kikerülő 12 – 15% -os nedvesség tartalmú kukorica annyira száraz, hogy a tartály belső felén kicsapódó csekély mennyiségű párát anélkül felszívja, hogy penészedni kezdene.
Ráadásul, a szórás alkalmával 3-4cm -el csökken a terményszint a tartályban, aminek hatására a folyamatosan pergő szemek egy fajta öntisztisztító módon szépen tisztán is tartják a tartály belsejét .
Nos, ilyen előzmények után, csörlőzés le, feltöltés, csörlőzés fel.
Nagyjából 10 perc alatt csordultig töltöttem a tartályt.
Ez után a les éjszakára való felkészítése következett.
Hátizsák, les-oldaltáska, feltöltött akku az ülésfűtéshez.
A szokásos előkészületek.
Du. 15:30 -kor indultam a szállásról, már beöltözve a sok réteg ruházatba. (tavasztól – őszig nem szoktam beöltözni előre, mert a les megközelítése során jónéhány vérszomjas, parazita felkapaszkodhat a magas aljnövényzetből a ruhámra és a hosszú les alatt van ideje megkeresni a drága vérem megcsapolásának legkényelmesebb módját)
Télen, más szempontok vannak.
Leginkább az, hogy az átöltözés alkalmával, egyrészt ne pompálkodjak – mégha csak rövid ideig is- egy szál alsógatyába a fa tetején, másrészt a komoly mennyiségű ruházat, erősen korlátozott fél négyzetméteren történő felvétele során nem melegedjek ki túlságosan.
Előzetesen a MyHunt alkalmazás ÉNY -i irányú légmozgást vízionált, ami nem az igazi, mert csak kicsival kerüli el szórót az irányomból mozgó légáramlat, de mivel minden más normálisnak tűnt. rászántam magam a teljes éjszakára.
Éjfélig semmi nem történt. Éjfé után kicsivel csendes ropogtatást hallok a szóró felől.
Vagy őz, vagy a minden hájjal megkent, túlélő-borz lehet.
Hőkamerával nézelődöm, a megpillantottam a szóró szélére kotort levelekben matató, onnan szemezgető borzot.
Hosszasan figyeltem a derék állatot, gyönyörű bundájú, kifejlett, méretes, egészséges példány.
A telefonon lévő SidusLink alkalmazást a háttérből elővéve, nagy örömmel tapasztaltam, hogy nem kellett a lámpák kapcsolat-felépítésével bajlódnom.
A korábbi kellemetlen "bug" a szoftverben, megjavult. Sőt jobb lett mint korábban.
Ha egyszer a lesre helyezkedéskor felveszi a kapcsolatot a szóró fölé akasztott, 25-30m -re lévő lámpákkal, akkor az folyamatosan tartja, még akkor is ha hosszú órákra a háttérben, a telefon alvó állapotában van.
A borz, a szórólámpa leghalványabb fényére nem reagált (azonnal).
Csak fél perc múlva kapta fel a fejét és husss, már ott is hagyta az éjszakai lakomáját.
"Ilyen nincs" gondoltam.
Hőkamerás céltávcsővel nem lenne esélye, de így, hogy egy soványka, pislákoló gyertyalángnál nem több világosság a szóró fölött 3m -el képes elűzni, ez már óvatosság a javából.
Nemhiába ragadozó őkelme.
Ez a stratégiája láthatóan életben tartja.
Éjszakai élménynek jó volt.
Ez után hosszú órákig semmi. Sem közel, sem távol.
Hajnali 3 óra után megérkezett a kis beteg őz, valahol csomókban összeállt, valahol nagy foltokban hiányos, még nyári vörös szőre elszomorító látványt nyújtott.
Ez az állatka, leromlott egészsége ellenére sem volt óvatlan.
Vagy húsz percig a fák sűrűjében állt mozdulatlan, majd utána végre elkezdte rázogatni a fülét és itt ott megvakarta magát.
Mivel ez a kis állat olyan keveset eszeget, nem fenyegeti a szórón lévő nagy mennyiségű kukoricát, viszont más állatok számára egy megbízható "szonda", és nagyobb bizalommal érkeznek esetleg majd a szóróra.
De nem jött semmi.
6:30 -kor a vadász elhagyta leshelyét és "leereszkedett a földre".

2025. December 24..
Karácsony napja és egész éjszaka esett, most is esik az eső, és esni is fog egész nap.
Későbbre még ónos eső is elképzelhető.
Ma biztosan nem ülök ki éjszakára.
Mivel, ritka és becses szabadidőmet amúgy sem tudtam hasznosabban eltölteni, kitettem hát a "malackát" 24m -re, az udvarra. -a lestől a szóró átlagos távolsága – .
Az eredményt vadász szempontból elfogadhatónak ítéltem.

Két nap folyamatos esőzés után olyannyira felázott a talaj, hogy kipörgő kerekek, fröcsögő sár, csúszkálás árán tudtam csak megközelíteni a vadászterületet.
Ráadásul, a kamerák szerint kihallt, élettelen mind a szóró, mind pedig a nagy dagonya környéke.
Nem tudom mi történhetett.
Sajnos nem a kamerák rosszak, hanem az erdő vadjai nem itt vannak.
Márpedig az esélyeim még akor is csekélyek, ha a rendszeres mozgás van a szórón és a környékén, olyannyira paranoid az itteni vadállomány (a hőkamerás "gépelés" közvetlen követjkezménye)
Ha pedig már vastak kukoricaréteg van a szórón, mert az automata csak szórja, szórja, de napok óta nincs ami felenné a kiszórt terményt, semmit nem rögzít a kamera, akkor pedig teljesen felesleges még csak kiülni is.
Valami halvány esélyre, reményre azért nekem is szükségem van.

Majd jövőre. . .

Folytatás…

3 kép