Nem készült sem kép, sem video, mert maga a feladat is épp elég volt 3 ember sz…

Nem készült sem kép, sem video, mert maga a feladat is épp elég volt 3 ember számára.
Ez a feladat pedig "csupán" annyi volt, hogy a szórótól 18m -re lévő lesfáról átköltöztem egy 7m -rel távolabb lévő öles törzsű, gyönyörű öreg égerfa 8m magasába.
Érdemes megemlíteni, hogy a Summit Viper Pro SD famászó les merev, bütykös drótkötele csupán egy, a fogazott fatámaszhoz optimalizált törzsre van méretezve ( Tree diameter range: 8"-20" , azaz 20-50cm -es törzs-átmérő )
Nos ez az éger, a maga majd 1m átmérőjével jócskán vaskosabb, mint amit ideálisnak lehetne tekinteni.
Ennek okán a gyári drótkötelet én egy Petz Zillon munkahelyzet pozícionálóra cseréltem mind a platform, mind pedig az ülőkeret rögzítéséhez.
Ez a munkahelyzetpozícionáló pedig egy 3m hosszú, statikus 12mm -es körszövött dynema kötél amely "puha" és gondoskodni kell róla, hogy a leselhelyezése, igazítása alkalmával úgy álljon, ahogy annak állnia kell., mindezt egy kézzel, hiszen a másikkal illik ilyenkor, közben kapaszkodni 🙂
Ez az egyik kűzdelem, a másik pedig a fogazott fatámasz terpesztése okán ekkora törzsnél éppencsak a hegye érné a törzset.
Ez pedig a legkevésbé sem biztonságos, stabil megoldás.
Ezt is orvosolni kell, mégpedig egy egykezes, faápoló motorfűrész segítségével készített pici bevágások, mini hajk -ok a les plattformjának fogazott fatámasza számára.
Amikor a plattform a helyére került és az állásszöge is megfelelő volt következett a kihorgonyzása.
Egy racsnis hevederrel a fa törzséhez történő lehúzása után a plattform végre szikla szilárdan rögzült a törzshöz.
Az ülőkeret rögzítése valamivel könyebb művelet, hiszen már ezen a szilárd talapzaton állva lehet ezt elvégezni.
Itt viszont arra kelle nagyon ügyelni, hogy a megfelelő ülőmagasság mellett, az ülés és a plattform síkja és a függőleges középvonala is egybe essen
Ez némi "szöszmötölést" jelent, de megéri a fáradtságot.
Amikor minden jónak tűnik, a biztonsági, rögzítőhevederek segítségével az ülőkeret vízszintbe "húzása" maradt hátra.
A les felszerelése több mint egy órát tartott.

Mindezek mellett, persze meg kell oldani a vertikális közlekedés problémáját is, hiszen nem csak egyszer fogom használni ezt a lest, hanem valószínűleg a következő év során még számos alkalommal.

Feltevődik a kérdés; hogy minderre miért is volt szükség?

Azt tapasztaltam, hogy egyrészt a szóróra érkező vadak csapája a jelenlegi, terebélyes, öreg éger közvetlen közelében, szinte alatta halad és ezen közelítik meg a szórót.
Ez pedig 7 m -rel hátrébb és egy, másfél méterrel magasabban van van a korábbi lesemhez képest.
Azaz, ha a szél a szóró felől fúj a szagot éppen mögém a vadak járta ösvény irányába viszi.
Itt pedig a vadak feje fölött 8m magasból történik mindez.
Azaz, a szagot, amit a legnagyobb óvatosság mellett is magával visz az ember jóval hátrébb fogja teríteni a szél.
A másik fontos momentum, hogy egyszerűen túl közelinek éreztem a 18m -re lévő szórót a leshez.
Ezt pedig a szóróra érkező vadak ideges reakcióinak megfigyelése okán gondolom így.
Jó néhány éves gyakorlati tapasztalat okán, szerény véleményem szerint 25m pont az a távolság, ami kívül esik a szagokon, zajokon, láthatóság érzékelésén.
Nekem nagyon úgy tűnt sok, sokat látott, óvatos vad esetében, hogy van valami olyan érzékük, amelyekről mi nem tudunk, de létezik.
Mint ahogy mi is valamiképp érezzük, hogy figyelnek minket, Ők is érzékelik ezt, de lényegesen markánsabban.
25m távolságban viszont ezt nem tapasztaltam.
A jelenlegi fénytechnika vezérlési távolsága is 30m körül van, tehát a 25m tökéletes.
Nappal ez a 25m egyáltalán nem nagy távolság egy íjlövéshez, és még bőven belül van az etikusnak számító 35m – 40m -es lőtávolságon.
Viszont éjjel, erősen korlátozott látási viszonyok között , még éppen hogy csak megfelelő számomra.

Ezzel, hogy 7-8m -rel hátrább került a les, a környező ligetes területre is lényegesen jobb rálátásom lesz.

25. -én terveztem ismét kiülni erre az új helyre.
Ha lesz lehetőségem, kedvem készítek majd erről az új lesről pár képet.