A viharban kidőlt nagy nyárfa tönkjéből kialakított és leginkább „birdbath”-nak…
A viharban kidőlt nagy nyárfa tönkjéből kialakított és leginkább "birdbath"-nak szánt kicsi medence igen jó szolgálatot tesz a nagy nyári hőség idején a nagyvadak számára is.
Az itató, a legutóbbi, durva fűrésznyomokat eltüntető, marótárcsával (Kaindl Super-Carver V9 Milling Disc for Angle Grinder 115/125) végzett simításoknak köszönhetően már több mint 25L víz befogadására képes, ami akár hetekig tartó szárazság idején is megtart valamennyi vizet.
A mai hajnalon, 3:49 és 3:54 között hat egymást követő felvételen egy – ezen az évszakon jellemzően még bársonyos agancsot viselő – gímszarvas bika tartózkodott hosszasan, nyugodtan a tönk közvetlen közelében, hol legelészve, hol az itató felé fordulva.
Az, hogy az állat közel öt percen át háborítatlanul mozgott a területen, önmagában is minősíti a telepítés helyét: a vadnak nem volt oka gyanakvásra, ami a rendszeres, tartós használat szempontjából a legfontosabb visszajelzés.
Ha ehhez hozzávesszük a 17 nappal korábbi, június 19-i éjszaka felvételeit, a kép még egyértelműbb. Aznap 01:57 és 03:41 között – tehát csaknem két órán át, a teljes sötétségtől a hajnali derengésig – ugyanez a bika ismételten megjelent és tartósan a tönk közelében maradt, nyolc külön kiváltott felvételen dokumentálva. Ennél meggyőzőbb bizonyítékot nehéz elképzelni arra, hogy az állat a helyet nem alkalmi átjárónak, hanem biztonságosnak ítélt, rendszeresen felkeresett tartózkodási pontnak tekinti: egy vadállat nem tölt el közel két órát, pláne nem pihen le, alszik el olyan helyen, amelyet akár csak enyhén is fenyegetőnek érzékel.
Erdőgazdálkodási nézőpontból a helyzet tanulságos.
A viharkárként kidőlt nyárfa tönkje normál esetben vagy helyben marad korhadni, vagy a vihar okozta kár felszámolása, kényszerhasznosítás keretében eltávolításra kerül – mindkét út legitim, de egyik sem teremt azonnali, kézzelfogható élőhelyi értéket.
A tönk itatóvá alakítása gyakorlatilag elhanyagolható erőforrás-ráfordítással hoz létre tartós infrastruktúrát, anélkül, hogy élő faegyedet kellene feláldozni, vagy a faanyag egyéb hasznosítását akadályozni kellene.
Vadgazdálkodási szempontból a nyári itatóhelyek szerepe a klimatikus trendek miatt évről évre nő.
A gímszarvas vízfogyasztása hőségben jelentősen megemelkedik, ráadásul ez az időszak egybeesik az agancsnövesztés legintenzívebb szakaszával, amikor a barkában lévő bársonyos agancs erősen vaszkularizált szövete és a folyamatos ásványianyag-beépülés fokozott folyadékforgalmat igényelnek.
Egy megbízható, erdőn belüli vízpont tehermentesíti a vadat a hosszabb, kockázatosabb elmozdulásoktól – mezőgazdasági területek vagy emberi zavarásnak jobban kitett vízfolyások irányába –, és így közvetve a vad–ember konfliktusok esélyét is csökkenti.
A bemutatott két, egymástól független éjszakai megfigyelés – 17 nap eltéréssel – pontosan ezt a tehermentesítő szerepet igazolja vissza a gyakorlatban.
Ökológiai nézőpontból az itató jóval túlmutat az eredetileg madarak számára szánt funkcióján.
A vízzel telt mélyedés a tönkben valójában egy mesterségesen létrehozott dendrotelma, azaz olyan faodúszerű vízi mikroélőhely, amely szúnyoglárváknak és más vízi gerinctelen fajoknak, alkalmanként kétéltűeknek is búvó- és szaporodóhelyet ad – a nagyvad pedig másodlagos, de a felvételek alapján egyértelműen aktív használóként kapcsolódik ehhez a rendszerhez.
Ez a rétegzett hasznosulás jól szemlélteti, hogy egy tenyérnyi léptékű élőhely-beavatkozásnak is aránytalanul nagy lehet az ökológiai megtérülése.
Természetvédelmi kontextusban mindez a hazai nyarak szárazodó tendenciájának fényében értelmezhető igazán: a gyakoribbá és hosszabbá váló aszályos időszakok miatt a mesterséges vízpontok szerepe a vadgazdálkodásban lassan nem opcionális kiegészítő, hanem alapvető élőhely-elem lesz. Természetszeretőként pedig a két, egymástól független éjszakai felvételsorozat éppen azt az elégtételt adja, amiért ez az egész munka megérte: a tervezés helyességét végül nem a papíron kiszámolt literérték, hanem a vad ismételt, nyugodt viselkedése igazolja vissza.
