Holdfény-szimulációs világítás kötélpályás mozgatással íjászati vadászathoz

Egyre több helyen alkalmaznak hőkamerás éjszakai vadászatot, és ez láthatóan átformálja a vad viselkedését.
Ahol rendszeresen használnak ilyen eszközöket, ott az állomány már rendkívül érzékennyé vált a fényváltozásokra, így szinte észrevehetetlen megvilágítás-változás is menekülési reakciót válthat ki. Kondánál ez különösen látványos: a csoporthierarchia és a pánik gyors terjedése miatt egyetlen egyed reakciója azonnal az egész kondát szétszórja, még mielőtt a vadász egyáltalán észrevenné, hogy valami megjelent.
Szarvas esetében is egy jelentéktelennek tűnő nagyon halovány intenzitású fény és azonnali el eredményezett.

A hagyományos puskalámpa nem pusztán a fényereje miatt hatástalan.
A probléma inkább az, hogy a fény hirtelen, pontszerűen és irányítottan jelenik meg – ez pontosan azt a helyzetet idézi fel az állatokban, amelyet korábbi negatív tapasztalataikból már ismernek.

A fény intenzitásának hirtelen változása mellett valószínűleg az is gyanús számukra, hogy egyetlen meghatározott pontból érkezik.

Ezenkívül van még egy rendkívül bosszantó probléma.
Tegyük fel, hogy hallod a vadat, felkészülsz a lövésre, kihúzod az íjat, felkapcsolod a lámpát, és ekkor azt látod, hogy a disznó éppen háttal áll, vagy a farkával fickándozik feléd.
Lövést nem adhatsz le. Egy darabig még tartod az íjat, de ha az állat nem fordul meg, vagy a hirtelen felkapcsolt fénytől elugrik, akkor is vissza kell engedned az íjat, mert a vitális zónákra nem tudsz etikus lövést leadni.

Innen jött az ötlet: utánozzuk a holdfényt.

A Hold nem pontszerű fényforrás, nem kapcsol be hirtelen, nem egy meghatározott irányból világít, hanem egyenletes, felülről érkező megvilágítást ad.
Ha egy 4–5 méteres magasságból, alacsony intenzitású, semleges vagy enyhén hűvös fehér fényt alkalmazunk, az állat ezt nem tudja egyetlen vadász pozíciójához kötni – feltéve, hogy a megvilágítás nem változik hirtelen.

Az Aputure MC Pro erre kiválóan alkalmas: kicsi, könnyű, a színhőmérséklet és a fényerő precízen szabályozható, valamint hosszabb időn keresztül is egyenletes megvilágítást biztosít.

A fejlesztés során azonban egyre inkább kiderült, hogy nem létezik minden helyzetre univerzális megvilágítás.
Bár az alapelgondolás továbbra is a természetes holdfény szimulációja, bizonyos körülmények között a színes megvilágítás is előnyös lehet.

Az alkalmazott lámpa egyik legnagyobb előnye, hogy nemcsak a fehér fény színhőmérséklete szabályozható, hanem az RGB színkeverés is teljesen szabadon programozható.
Ennek megfelelően több előre elkészített fényprofilt használok a Sidus Link alkalmazásban.

Az alapbeállítás továbbra is a kis intenzitású, semleges fehér fény, amely a természetes holdfényt utánozza. Emellett azonban különböző intenzitású vörös és zöld megvilágításokat is eltároltam.

Ezek alkalmazása nem azért történik, mert általánosságban ezek lennének a „jobb” színek, hanem azért, mert a különböző vadászterületeken a vad reakciója jelentősen eltérhet.

Olyan helyeken, ahol a vad már hozzászokott ahhoz, hogy a fehér fény emberi jelenléttel vagy hőkamerás vadászattal társul, előfordulhat, hogy egy nagyon kis intenzitású vörös vagy zöld megvilágítás kisebb viselkedési reakciót vált ki.

Más területeken azonban ennek éppen az ellenkezője tapasztalható. Ezért minden helyszínen a helyi viszonyok alapján kell kiválasztani a megfelelő beállítást.

A rendszer ezért nem egyetlen fényforrásra vagy egyetlen színre épül, hanem egy rugalmas világítási rendszerre.

A vadász a les elfoglalása után néhány másodperc alatt kiválaszthatja azt a profilt, amely az adott területen a legtermészetesebbnek bizonyul, legyen az semleges fehér holdfény, halvány zöld vagy visszafogott vörös megvilágítás.

Előre elkészített fényprofiljaim

* Fehér fény: 4750 K névleges színhőmérséklet (holdfény-szimuláció alapbeállítása).
* RGB fényprofilok:
* RGB 255/95/0 – narancsos piros
* RGB 255/36/0 – vörös, minimum fényerőn alig változik a környezeti megvilágítás
* RGB 0/80/0 – optimum zöld
* RGB 0/185/0 – minimum fényerőn is intenzív zöld
* RGB 0/18/0 – a maximum fényerőn gyenge, mély zöld

Fontos hangsúlyozni, hogy a cél olyan állandó, kis intenzitású környezeti megvilágítás létrehozása, amely a lehető legkevésbé zavarja az állatok természetes viselkedését, miközben a vadász számára elegendő látási viszonyokat biztosít az etikus lövéshez.

Szakmai megjegyzés

A jelenlegi tudományos szakirodalom alapján nem állítható bizonyított tényként, hogy a vörös vagy a zöld fény általában kevésbé zavarja a vaddisznót. A vad reakcióját számos tényező befolyásolja – többek között a fényerő, a megvilágítás geometriája, a fény időbeli változása, a korábbi tapasztalatok és az adott terület vadászati nyomása.
Ezért helyesebb úgy fogalmazni, hogy a különböző színprofilok terepi kipróbálására és az adott területhez való alkalmazkodásra szolgálnak, nem pedig úgy, hogy valamelyik szín minden körülmények között előnyösebb lenne.

Korábban két ilyen lámpát helyeztem el a szóró két végénél, körülbelül három méter magasságban.

A hosszabb üzemidőhöz külső USB powerbankra volt szükség, amelyet reggelente le lehetett venni anélkül, hogy fel kellett volna mászni a fára.

Ez az elrendezés működött, de két problémát is okozott.

Egyrészt a fel- és leszereléshez minden alkalommal fel kellett mászni a szóró közelében lévő fára, ami emberi jelenléttel és szagnyommal járt.
Másrészt minden vadászat előtt csatlakoztatni kellett a powerbankot, ami újabb emberi belépést jelentett a terület legérzékenyebb részére.

Ezért kezdtem el a kötélpályás megoldáson gondolkodni.

Az első prototípus egy végtelenített drótkötélhurok volt, hogy ne legyen szükség külön vezérlőzsinórra. Két csigán átvezetett drótkötélhurok – elméletben egyszerű rendszer: az egyik oldalon húzva előremegy a lámpa, a másikon vissza.

A gyakorlatban azonban nem vált be.

A kötélnek feszesnek kell lennie, hogy szélben ne lengjen, ugyanakkor a nagy feszítés jelentős súrlódást okoz a csigákon. Emiatt a mozgatáshoz túl nagy erő szükséges, a működés hangossá és pontatlanná válik, vagyis vadászati célra alkalmatlan.

A stabilitás és a könnyű kezelhetőség ebben a kialakításban egymásnak ellentmondott.

Így jutottunk el az egyszálú kötélpályához: a drótkötél kizárólag tartószerkezetként szolgál, míg a pozicionálást egy külön, könnyű vezérlőzsinór végzi.

A beakadás kockázatát az ágak előzetes eltávolításával és a nyomvonal gondos megtervezésével lehet minimálisra csökkenteni. Ez lényegesen kisebb beavatkozás, mint amekkora problémát a végtelenített hurokrendszer feszítési paradoxona okozott.

A jelenlegi rendszerben a leshely fájától a szóró fájáig enyhe lejtéssel kifeszítek egy 1,25 mm átmérőjű, 7×19 sodrású rozsdamentes acél drótkötelet. A lejtés körülbelül 5–7°.

Ezen fut egy kis csigára rögzített lámpa, amelyhez egy vékony vezérlőzsinór kapcsolódik. A zsinór másik vége a leshelyről érhető el.

Korábban 1,5 mm-es Dyneema zsinórral próbálkoztam, de ez nem bizonyult megfelelőnek. Körülbelül 8–10 méter után már maga a zsinór súlya fékezte le a lámpát, így az nem tudott tovább siklani a pályán.

Jelenleg 0,60 mm-es fonott harcsázó horgászzsinórt használok. Ez könnyű, rendkívül erős és szinte észrevehetetlen, ezért kiválóan megfelel a feladatra.

A lámpát így a leshelyről egyszerűen oda lehet engedni a szóró fölé, majd vissza lehet húzni. Vadászat előtt és után egyáltalán nem kell bemenni a szóró környezetébe, így a szagkontamináció gyakorlatilag megszűnik.

Nincs szükség magasban történő szerelésre sem, hiszen a 4–5 méteres munkamagasságot maga a kötél geometriája biztosítja.

Reggel a lámpát egyszerűen visszahúzom a leshelyhez, beviszem tölteni, majd a következő vadászat alkalmával ismét használatra kész. A belső akkumulátor vadászati célra elegendő, mivel a tényleges világítási idő nem feltétlenül jelent többórás folyamatos üzemet.

A csiga a szóró feletti ponton túl is megállítható, így a világítás a vad várható megjelenési helyéhez igazítható.

A drótkötél távolabbi végét nem rögzítem mereven, hanem egy 60 mm-es csigán átvezetve 10–15 kg tömegű ellensúllyal feszítem meg. Jelenleg egy körülbelül 12 kg-os követ használok erre a célra.

Ez a gravitációs feszítő dinamikusan kompenzálja a fák szél okozta mozgását. Amikor a fák kilengenek, a súly felemelkedik vagy lesüllyed, így a kötél feszessége közel állandó marad, és a lámpa nem kezd lengeni.

A 10–15 kg-os tömeg megközelítőleg 100–150 N feszítőerőt jelent, ami bőven a kötél szakítószilárdsága alatt marad.

A rendszer további előnye, hogy helyszínfüggetlen. Bármely két megfelelő fa között, a távolságtól és a magasságkülönbségtől függetlenül ugyanazzal az elvvel telepíthető, külön számítások nélkül.

Az ellensúlynak célszerű legalább 20–30 cm szabad mozgásteret hagyni, és ügyelni arra, hogy szélben ne ütközzön a fatörzshöz. Ez egy rövid merev tartóval vagy a csiga megfelelő elhelyezésével könnyen megoldható.

Minden kültéri elem esetében rozsdamentes (AISI 304 vagy AISI 316) anyagok használata javasolt, mivel ezek hosszú távon is jól ellenállnak a korróziónak és a fagyás–olvadás ciklusainak.

Összegzés

A fejlesztés során minden egyes lépés egy konkrét problémára adott választ.

A végtelenített hurokrendszer megmutatta, hogy drótkötéllel nem lehet egyszerre nagy feszességet és könnyű mozgathatóságot biztosítani.

Az egyszálú kötélpálya és a külön vezérlőzsinór ezt a két feladatot sikeresen szétválasztotta.

A kötélpálya alkalmazásával megszűnt a magasban történő szerelés, és gyakorlatilag megszűnt a szóró körüli szagkontamináció is.

A gravitációs feszítő pedig biztosítja a rendszer dinamikus stabilitását a szél és a terepviszonyok változásaitól függetlenül.

Ennek eredményeként egy olyan egyszerű, könnyen telepíthető és bármely megfelelő fapár között alkalmazható rendszer jött létre, amely minimális emberi jelenlét mellett biztosítja a világítás pontos pozicionálását.