2026. április 29., szerda este.

2026. április 29., szerda este.
Megint egy vadászhétvége közeledik.
Az autóban gyülekeznek a függetlenség, a szabadság, a természet élményeinek eszközei.
Hatodik, hetedik, nyolcadik fordulóval sikerül mindent, amit fontosnak és hasznosnak ítéltem, valahogy a kocsiba préselni. Felszerelés, ruha, kellék, meg minden egyéb.
Mert, mint tudjuk, "mindig az hiányzik ami nincs!"

Nem egyszerű dolog ám!
Azt a rengeteg cuccot, amivel önállóan meg tudok oldani minden, a vadászat, a tereprendezés, szórókarbantartás jelentette feladatokat bepakolni egy átlagos személyautóba.
Ha lelke lenne, a kocsi is tiltakozina: a rugók nyögnek, a csomagtér és egyéb ajtók segítségért könyörögnek . . .

De aztán mégis sikerül.
Mindig abban a reményben, hogy legközelebb már nem fog kelleni mindennek a fele, mert, hát tereprendeztem, szórót karbantartottam, és elvégeztem mindazt, amihez, a vadászathoz amúgy is szükséges holmikon kívül ennyi minden kellékre szügségem van.
Az viszont kétségtelen, hogy mindez szinte önámítás kategóriát kezd ölteni, mert hát a kreativitásom szinte határtalan :-), így ha már minden feladatból kifogynék új ötleteim támadnak . . .
– Itt van mindjárt a legutóbbi birdbath – vadászösvény prjekt.
– Vagy az azt követő, 2T körüli súllyal rendelkező nyárfarönk, csörlőplattform . . .
– De említhetném a épp ma kihelyezett, mandulafából készült madárodut
– Előtte ott volt a két szórófejes, egy havi mennyiséget önállóan szórni képes automata szóró, tervezése, kialakíítása, prototípusa, finomítása.
– Annak a láncos rögzítése, lezárása, álcázása.
– Vagy, ott van a Summit Viper SD Pro lesek vitorlás sodronyfeszítőkkel. történő fix rögzítése.
Vagy előtte még az ViperSD pro ülőpárnájának átalakítása ülésfűtéshez . . .
De akár a UV slider és a jó öreg HoloSight "össze-házasítása" is
. . .
Kifogyhatatlan vagyok

Másnap, csütörtök.
Csak az órákat, perceket számolom.
Munka után indulás, de az igazi szabadság a pesti dugóban kezdődik – vagy inkább szenvedésben.
A város másik végéből átvergődni a belvároson ilyenkor majdnem egy óra.
Ennek okán "az erre rövidebb, de arra hamarabb" elvet alkalmaztam.
Szóval bevállalok még nyolcvan kilométer kerülőt, csak hogy értelmes tempóban gurulhassak, és mihamarabb kiszabaduljak a fékfényektől és a dudáló taxisoktól.

Mire kiérek a területre, már lement a nap.
Későn érkezem.
A lesre kiülni már nem lenne értelme – a vad ilyenkor már járja az erdőt.
Így hát beljebb hajtok, és a vendégházi szálláson töltöm az éjszakát.
Másnap estére tervezem az igazi vadászatot.

Reggel
Szokásomhoz híven felkészítem a lest.
Az ülőpárna, az íjtartó, a hátizsák, a lestáska, a szórólámpák – minden a helyére kerül.
Még a széljárást is ellenőrzöm. Semmit sem bízok a véletlenre.
Sőt, egy kis makk aromával permetezem meg a takarást biztosító galagonya leveleit.
A célom: hogy este a lehető legkevesebb cuccal kelljen mozognom, mert a csend és a nyugalom a legjobb vadásztárs.

Este fél hét körül
Felgallyazom a lesre.
Aztán némi elrendeződés után beáll a csend.
Az élő, éber erdei csend, ami tele van neszekkel, rejtett életekkel. Én is a csend része leszek.
Figyelek.
Közben előveszem a telefonomat, egy madárhang-felismerő alkalmazással azonosítom a körülöttem zsongó erdei és énekes madarakat.
Sárga, fekete rigók, cinege, csuszka, kakukk, – mind itt van, mind az este színpadjának résztvevői.

Hajnali egy óra.
Semmi.
Már kezdek elbóbiskolni, amikor mozgást érzékelve azonnal visszatér az éberségem.

Megjelenik a kameraképekről jól ismert borz.
A Pulsar Oryx kamera kiváló részletgazdag képet alkot róla – látom a csíkokat, a vastag bundát, a kis fej figyelő mozdulatait.
A távolság: huszonkét méter.
A borz nem reagál a szórólámpa lassan erősödő fényére.
Amúgy is holdvilág van; amikor egy elúszó felhő takarja a holdat, a fényerősség észrevehetetlenül változik.
A borz ezt megszokta.

A hőkamerát előzőleg az álványba helyeztem, az applikáción keresztül szépen beállítottam a felvételi módot.
Utólag persze kiderült, hogy mindent beállítottam, csak a felvétel gombot felejtettem el megnyomni.
De akkor este ezt még nem tudtam.

Az íj lekerül a tartóról.
Az UV Button Steel elsütőt a D-loop-ba akasztom. Lassan, nagyon lassan felegyenesedem a lesen.
Semmin nem kell ilyenkor már gondolkodnom.
Teljesen ösztönösek a mozdulatok.
Még a nagyon vastag öltözetben, és a hosszú órák alatt mozdulatlan izmok is öntudatlanul tudják a dolgukat.
Minden figyelmem a borzon.
Célba veszem.

A találat.
A borz, ahogy mondják tűzben rogyott.
Talán egy métert sikerül eltávolodnia a rálövés helyétől.
A bal lapocka felső részén be, a jobb lapocka alján ki, a 634grain össztömegű, 4 mm-es FMJ match grade vessző, a 125 grain G5 Dead Meat heggyel kérlelhetetlenül átütötte a kis testet.
Fél perc, és vége.
Nincs szenvedés.
A tisztes vég.

Mivel még „korán van”, és mostanra vártam volna a rendszeresen megjelenő vaddisznókat, nem megyek le a zsákmányhoz.
Nehogy a disznók megérezzék az ember-szagot és elkerüljék a helyet.
Úgy döntök: maradok szépen, csendben, fent a lesen.

A disznók nem jönnek.
Helyettük megérkezik egy másik borz.
Meglátja a társát.
Heves, szinte síró kattogásba kezd.
Próbálja távozásra bírni a mozdulatlan testet: húzza, vonszolja, rángatja.
Élőként akarja kimenteni a helyszínről.
Szívszorító látvány, mégis természetes.
Én meg minden eszközzel próbálom elriasztani – de halkan, hangoskodás nélkül, mert a hamarosan érkező disznók miatt csendre van szükség.
Végül egy nagyon erős spotfénnyel sikerül elzavarni.
De még így is számos próbálkozása lesz, hogy innen-onnan megközelítse és elvonszolja a vadászzsákmányomat.
Egyszer csak feladja.
Eltűnik a sötétben.

Közben a dagonyánál lévő kamerák jelzik a közeledő süldők a hozzám nem messze odahallatszó csete-patéra (a kis borz kétségbeesett küzdelme, az én pisszegésem, . . .) reagálva fejvesztett menekülésbe fogtak.

Nem volt mit tenni.
Leszerelkeztem.
Majd beírtam az eseményt és leadtam a VT titikárságon a borz fülét bizonyságul.

(Megj. Vadászidényen kívüli kilövési engedélye van a vadásztársaságnak borzra)

A szórón lakmározó borz videója már másnap készült, kiválóan példázza, hogy elég egy pici mocorgás a lesen 23m -re, és a borz husss . . .