Szombaton, ragyogó kora tavaszi időben a következő feladatok voltak soron:
Szombaton, ragyogó kora tavaszi időben a következő feladatok voltak soron:
tartályellenőrzés és feltöltés, a kihelyezett Zeiss Secacam 7 kamerák fizikai védelmének kialakítása ( lakatolt fémház), valamint a két, állandóan kint lévő Summit Viper Pro SD les stabilitásának ellenőrzése.
Korábban szinte mindig akadt valami apróság – vagy éppen nem is olyan apróság -, ami miatt segítséget kellett kérnem az ott élő vadász ismerősömtől.
Csak néhány példa a sok közül.
Nem tudok bemenni személyautóval a szóróhoz, mert vizes, felázott, sáros a talaj. Bemegyünk az ő terepjárójával, de kifelé is az ő segítségére szorulok -akár akkor is, ha hajnali kettőkor szeretnék kijönni, mert már nem bírom tovább a lesen maradást.
Valahogy bejutottam ugyan, de kifelé már egy 1 – 2%-os emelkedő is elég volt ahhoz, hogy ne tudjak kijönni.
Kell egy motorfűrész, mert a hónyomás, a szél és a felázott talaj miatt egy termetes fa dőlt az útra.
A tartály feltöltéséhez csörlő vagy létra kell.
A tartály rögzítő láncát meg kell rövidíteni – vagy sodronyköteles munka adódik, amihez jól jön egy akkus flex.
És még ezer ehhez hasonló apróság.
Mind olyan dolog, amiért korábban „szívességet”, segítséget kellett kérnem.
Ez nagyjából úgy működik, mint a benzinkúton. . .
Most viszont nem kellett.
Őszintén szólva óriási élmény volt megélni, hogy végre függetlenedtem.
Minden szükséges eszköz rendelkezésre állt.
Valószínűleg másnak mindez nem jelent különösebbet.
Nekem viszont sokat jelent.
És végül is ez számít.
Más.
Nagy örömmel nézegettem a ma éjszakai képeket. A szóró melletti „makk-placcon” – ahová lesvadászat előtt makkot szoktam szórni – megjelentek a tavaly jól ismert malacok, immár süldővé cseperedve.
Az ötből azonban már csak hárman maradtak.
