A 2004 -ben indult vadászíjász pályafutásom első néhány évében már kialakult, h…

A 2004 -ben indult vadászíjász pályafutásom első néhány évében már kialakult, hogy milyen irányzékkal tudom kompenzálni azt a megszokottól eltérő, már-már renitens, erősen mazohista "jobb kezes íjjal, bal szemmel lő" sajátosságot, amivel együtt kell, hogy éljek, mert a bal kezes íjra történő áttérésre, valahogy sehogy sem tudtam rávenni magam.
Az évek alatt volt lehetőségem kipróbálni jobbnál jobb hagyományos vadász irányzékokat, és kevésbé hagyományos, a technológia magaslatait ostromló Garmin A1i távmérős, digitális irányzékot is.
Ehhez, a különlegessége okán még külön ballra toló elemet is készíttettem, miután a gyári állítási lehetőség kevésnek bizonyult.
Ezen irányzék életciklusának mindjárt az elején egy váratlan helyről, a patakból felbukkanó, nem várt távolságra lévő süldőt is sikerült elejtenem.

Ha sikerült volna beválltania a hozzá fűzött reményeimet, teljesíteni az idővel kikristályosodott pragmatikus elvárásaimat, talán ezt használnám mind a mai napig.
A vitathatatlan előnyei mellett:
– Több vesszőprofil kialakítása
– Elektronikus szintező
– A távolságokra jól pozícionálta az irányzó pöttyöket
– A cserkelő mód különösen hasznosnak bizonyult, amikor is az irányzék nem kapcsol ki teljesen, csupán alvó üzem módra vált és abból, a markolatkapcsolóval igen gyorsan ébreszthető

sajnos volt néhány nagyon zavaró hibája is:

– Csak elemmel volt hajlandó működni, az azonos méretű akkumulátorokkal nem.
– Ha elemet kellett volna cserélnem benne, a sötétben az egész éjszakás lesvadászat alatt, rendkívüli kockázat mellett tehetem volna csak meg a megfelelő imbusz kulcs birtokában, négy apró csavar fogta fedél eltávolításával.
– Szinte sohasem volt elég egyszer precízen beállítani, mindíg azt tapasztaltam, hogy újra kell kalibrálnom minden távolságra.
– Az automatikus fényerőszabályzás nem volt az erőssége, vadászat előtt mindíg ellenőrizni, ill. be kellett állítani
– A leírásban szereplő energiafogyasztása köszönő viszonyban sem volt a valósággal, amihez közeledve a távmérős, automata irányzékállítás helyett a tüskesort lehetett csak használni.
– Mivel nálam, a bal szemmel célzás okán nem esett egybe a vessző hossztengelye az irányzék közép-tengelyével, ezért a távmérés is pontatlan volt, mert nem azt a távolságot mérte, amire céloztam. Mindíg kicsit arrébb.
Ez sokszor volt igen komoly probléma.

A lényeg, hogy már évtizedes múltra tekint vissza az, hogy a az irányzékom egy EOTECH Holographic Bowsight, amely a red-dot -okhoz legközelebb álló képződmény.
Télen, nyáron, szakadó esőben, viharban tökéletesen megbízható, nagyon eltalált tervezésű darab.
A hagyományos irányzékokkal történő célzással ellentétben itt nincs szükség sem, peep -re, sem pedig arra, hogy a vessző hossz-tengelye egybe essen az irányzék középtengelyével.
Egyszerűen arra van szükség, hogy a holografikus kijelzőkön megjelenített külső "pozícionáló-"kör a belső irányzókör tüskéire illeszkedjenek és annak közepén elhelyezkedő "red-dot" a célul kitűzött pontra mutasson.
A sight, különböző céltávolságokra történő, függőleges mozgatását egy rendkívül egyszerű, masszív, "reverse movement" azaz, ellenkező irányú elmozdulású ( a kar felfelé törtönő elmozdítása a sight lefelé mozdulását eredményezi ) HHA picatinny konzol végezte.
A konzol gyári acél csavarjainak, alátétjeinek rozsdamentesre való kicserélését követően az alu konzol, az első szétszedés és precíz, "kotyogásmentes-de-még-nem-szorul" összeszerelés, finom zsírzás után, végtelen egyszerűsége okán elpusztíthatatlan, örök darab.
Viszont, mindent felülíró. óriási hátránya, hogy képtelenség úgy beállítani, hogy finom mozgású, "fluid" konzolként viselkedjen, amikor távolságot kell állítani.
Erre már nagyon korán rájöttem, és azóta is kerestem a lehetőséget, hogy végleg megválljak ettől a robosztus, durva darabtól, mely megmerevedett testű, csökönyös, önfejű szamár módjára néha, hírtelen megugrik, aztán meg erős noszogatás ellenére is vonakodik mégcsak picit is arrébb mozdulni.
( 1. kép )

A tökéletes megoldást az Ultraview Slider és a HoloSight ügyes házasítása jelentette.
Itt a legfőbb problémát az UV gyári, pehely könnyű, soha sehol máshol nem tapasztalt igényességgel kialakított, moduláris scope helyett a lényegesen nehezebb, masszívabb HoloSight rögzítése jelentette.
Az általam kivitelezett megoldással, csak a sight, az UV mechanikától függetlenül is, egy elegáns, könnyed mozdulattal levehető ha szükséges.
Természetesen, azonnal feltevődik a kérdés;
– Vajon, éles helyzetben mikor van ilyesmire szükség?

A választ, maga a természet és egy sajnálatos sebzés adja;
Az egyik vadászat alkalmával sikerült magamra zúdítani az ég minden dörgedelmes haragját, villámló dühét, mérhetetlen áldását, amikor a Zalai-viharzóna végigvonult Somogy Vármegye területén is.
Egy ilyen viharos vadászat alkalmával, amikor órákon keresztül, szó szerint ömlött rám a víz, a kezem mazsolára, minden egyéb külső holmim pedig csatakosra ázott, igen hasznos lett volna, ha maga a sight száraz marad.
A vihar tombolásának a vége felé meghallottam, hogy roppan a kukorica a szórón.
Hőkamera után nyúlok és egy méretes kan a szóró mögötti bozótból húzkodja be a csöveket és ott fogyasztja el a bokor alján. Miután már a sokadik csövet "lopta be magának", egyre távolabbra kellett nyúlnia az újabb csövekért.
Egy ilyen kimozdulása során húztam rá az íjat, amikor döbbenten láttam, hogy az irányzék köreinek fényét teljesen elmosódottá tette a vizes irányzóablak.
Nem volt lehetőségem a kihúzott íjnál megtörölni, és megpróbáltam így lőni.
Sebzés lett belőle 🙁

Szóval, van az az esemény, amikor jól jön ha le tudom emelni csak a sight -ot egymagában, hiszen ha az Ultraview teljes konzolját veszem le, a visszarakáskor a távolságot újra kell állítani, ami egy vak sötét éjszakán esetenként problematikus.

A rendkívül finoman mozgó, precíz mechanika mellett adódott még egy örömforrás számomra.
Érdemes megemlítenem, hogy az Ultraview Slider és a HoloSight esetében is adott a lehetőség 2 vesszőprofil kialakítására.
Az UV Slideren -aki ismer tudja, hogy- van egy külső és egy belső skála.
Nálam a belső skála az 534grain össztömegű, 4mm -es, Easton Procomp 250spine értékű vessző ballisztikai sajátosságaihoz igazítva mutatja a távolságot 15 – 45m -ig, míg a külső skála a 634grain össztömegű Easton 4mm FMJ 250spine értékű vessző repülési tulajdonságait figyelembe véve lett bejelölve 15 – 45m -ig.

( 2. kép )

Az irányzék újrahangolása, beállítása.

A mechanikus egyesítésének problémáján viszonlyag könnyen túljutottam.
Mivel a precíziós UV slider a korábbi, faék egyszerűségű konzolhoz képest messze bonyolultabb képződmány, ezért fokozottan kell ügyelni az összes csavar, rögzítővel történő megfelelő erejű meghúzására.
Ehhez a művelethez egy proxxon mikro nyomatékcsavarhúzót használtam.

Viszont komoly fejtörést okozott az irányzék hangolása, beállítása.
Ezt a problémát leírni meglehetősen bonyolult, hosszadalmas, és nyomasztóan unalmas lenne, ezért csak a lényeg:
A korábbi konzol lehetőséget biztosított a sight előre-hátra billentéséhez.
Erre a megfelelő betekintési szög beállítása miatt van szükség.
Az irányzék betekintési szöge akkor megfelelő, ha a legnagyobb függőleges tartományban lehet mozgatni az irányzékot úgy, hogy az irányzókörök teljes egéyszben, viszonylag kényelmesen láthatók.
Rosszul beállított betekintési szög esetén általában a maximális befogható lőtáv drasztikusan csökken.
Mielőtt ez tudatosult nálam, hetekig gyötrődtem, mivel képtelen voltam 25m -nél messzebbi célra helyezni az irányzó köröket.

Ez az irányzék előre – hátra billentést egyáltalán nem támogat, ezért a HoloSight -ot tartó picatinny sin rögzítésére szolgáló csavarok alá helyezett 0,1mm -es alátétekkel lehet kivitelezni.

Már jó úton haladok, de még nincs meg az ideális állapot.

1 kép