Ma, amikor a következő vadászattal töltendő hétvégére készülve átnézem, a tapas…
Ma, amikor a következő vadászattal töltendő hétvégére készülve átnézem, a tapasztalatok függvényében újraszervezem a felszerelésem tárolását szolgáló ládák, dobozok, táskák, hátizsákok tartalmát, készült ez a kép.
2003 -ban amikor a legelső Íjamat ( Mathews Ultra2 ) vásároltam, eldöntöttem, hogy gyerekkorom óta dédelgetett álmom, a természet iránti kimeríthetetlen kiváncsiságom, csodálatom a vadászat révén fogom megvalósítani.
Az, hogy amennyire lehet, egyenlő esélyek mellett, a lehető leg etikusabb formában, kizárólag íjjal fogom ezt a tevékenységet folytatni, annak minden nehézségével, szépségével együtt, az csak az első, igazi vadászíj megvásárlásával tudatosult bennem.
Azóta pedig immár több mint 20 év telt el.
3 íjam volt ezalatt ( Mathews Ultra2, Mathews LX, és a jelenlegi Hoyt RedWRX Carbon RX-4 )
Sohasem gondoltam, hogy a munkám mellett a vadászíjászat terén, a folyamatosan gyarapodó tapasztalatok hatására a jelenlegi szintre tudom fejleszteni magam, és a felszerelésem.
Ehhez nagyban hozzájárult a jelenlegi vadászati lehetőségem ( egy rendkívül intenzíven "vadkárelhárított", szabad terület ) sajátosságai révén felhalmozott rengeteg tapasztalat.
Hogy pontosan mit is jelent ez?
Csak pár momentum:
– A vad nappal, világosban, szinte egyáltalán nem mozog.
– Késő este, éjjel, csak sötétben mozdul meg és még a hajnali világosodás előtt vissza is húzódik a rejtekére közben pedig minden emberi képzelőerőt messze felülmúló módon óvatos.
( egyszer egy kan volt, hogy több mint 4 órán keresztül várt és figyelt néma csendben a szóró mellett, mire rá merészkedett )
– A szórókat ha csak teheti (bármiféle mezőgazdasági termény megjelenésétől azok betakarításáig, sőt még utána is, a tarlón lévő, a gépek által elszórt szemek teljes felszámolásáig) , messze elkerüli.
– A nyár során érő gyümölcsök, ősszel a tölgyfák makkhullása is elvonja a vadakat a szóróktól.
Mindezeken felül, a vadállomány nyugalmát nem csak az intenzív, hőkamerás vadászat zavarja, hanem hozzájárul az itt tapasztalható társadalmi berendezkedés is.
Ezen a mély-szegény vidéken, ahol a környező falvak lakói is jórészt az erdőből élnek, agancsoznak ( ez itt nem csupán jámbor keresgélést jelent, hanem az agancsot viselő bikák aktív vegzálását, felkutatását, majd kismotorral történő szervezett, csapatos hajszolását, hátha leveri a fejéről valami ág a hőn áhított, elhullatni készülő agancsot. ), gomba szezonban gombásznak, de nem ám csak nappal, hanem éjjel reflektorokkal családi programként, jó hangosan . . .
Ilyen helyen a vad csoda, hogy egyáltalán létezik.
És az is csoda számba megy, ha évente egy, vagy két vadat el lehet ejteni íjjal.
