Tegnap szombaton, már hajnalban, reggel 5h -kor kint voltam a szórómnál. A napn…
Tegnap szombaton, már hajnalban, reggel 5h -kor kint voltam a szórómnál. A napnak két fő célkitűzése volt:
1. A kukoricaszóró tartály kapacitásának növelése
Korábbi tapasztalataim alapján (napi 5-6 kg szórási mennyiséggel számolva) úgy döntöttem, hogy bővítem a tartály méretét. Az új méretnek legalább négy heti folyamatos működést kell biztosítania utántöltés nélkül – ami 140-168 kg kukorica tárolását jelenti. A nagyobb tartály elem beszerelése azonban nem volt hétköznapi feladat: küzdelem volt a nehéz alkatrészekkel, a rejtett belső csőrendszerrel és a – szinte már önálló életet élő – feszítő sodronyokkal.
A nagyobb méret és tömeg nemcsak a tárolókapacitást növeli, hanem kritikus a szóró terepi stabilitásának megőrzése is. A hosszabb üzemidő pedig stratégiai előnyt jelent: jelentősen csökkenti a területen végzett zavaró karbantartások számát, ezzel minimalizálva a vadak megzavarását és stresszterhelését.
Fontos szempont volt továbbá a tartály anyagminősége (UV-stabil PE) és a vízzáró kialakítás, mivel a mag és a puha nedvszívó morzsalék nedvesedése esetn mégha nem is penészedik be, de összetömörödik és a szórást akadályozza, sőt a szórófejet el is zárhatja.
2. A mászóles cseréje
A LoneWolf Sit and Climb mászóles helyett egy lényegesen kényelmesebb Summit Viper Pro mászólest szereltem fel a "Nagy Zöld Dagonya" mellett található, kökénybokor által takart lesfámra, kb. 7 méteres magasságban.
A LoneWolf mászólesét mindig is nagyra értékeltem. Kiemelten jó minőségű anyagai (pl. alumínium öntvényű platform), kiváló műszaki megoldásai (például fokozatmentesen állítható dőlés) és laposan összecsukható kialakítása miatt ideális kompromisszumot képviselt rövid, néhány órás vadászatokhoz.
Az én vadászstílusom azonban gyökeresen más: gyakran 14-16 órát töltök mozdulatlanul a lesben, íjjal vadászva.
Mivel állandóan rögzített leseim egész évben kint vannak, a hordozhatóság nem szempont. Számomra a csendesség és a hosszú órákon át tartó, kényelmes, mozdulatlan ülés mindennél fontosabb – különösen, hogy így elkerülhetők a hosszú távon kialakuló ízületi problémák (csípő, térd, gerinc) és a vérkeringési zavarok. Ezért esett a választásom a Summitra, mely bár műszaki szempontból és anyaghasználatban (pl. hegesztett alu ötvözet) visszamarad a LoneWolf mögött, kényelemben verhetetlen.
Az állandó kintlét előnye a zavarcsökkentés (kevesebb járkálás, zaj, illat), de kompromisszumot jelent a környezeti hatásokkal (eső, UV, fagy). Ezért rendszeresen ellenőrzöm a szerkezet rozsdásodását, a fához rögzítő kötések állapotát, valamint a fa egészségét – utóbbit kiemelten fontosnak tartom, mert a rosszul rögzített lesek károsítják a kéregzetet és gyorsítják a fa pusztulását.
A kökénybokor kitűnő álcázó hatású és szélárnyékot biztosít.
A lesfára való telepítés alkalmával, a fára feljutáskor ügyeltem arra, hogy csak a legszükségesebb ágakat távolítsam el, és a feljutás akadásmentes és biztonságos maradjon.
Az álcához használt bokor zavaró ágait nem vágom le, hanem vékony, erős zsinórral pozícionálom el az optimális takarás érdekében.
Ez a "kötözéses álcázás" többszörösen is hasznos: egyrészt növeli a takarás sűrűségét a gyérítés helyett, másrészt a lehúzott, vízszintes közelbe helyezett ágak feszültsége serkenti a kökényt (Prunus spinosa) oldalhajtások növesztésére, ami hosszú távon még sűrűbb lombot, takarást eredményez.
Technikám öko-barát alternatívája a radikális metszésnek: megóvja a kökény bogyóit és virágait – amik kulcsfontosságúak a rovarok, madarak (például rigók, örvös) és kisemlősök számára –, miközben az érintett ágak regenerációs képessége miatt tartósan javítja az álcázó hatást.
A vékony zsinór ( íj bandázs zsinór ) használata itt döntő: észrevétlen nem okoz sérülést, és idővel "beborul" a növényzettel.
