A szokásos, havi rendszerességű vadászatom júliusi első vadásznapján a Nagy-Zöl…

A szokásos, havi rendszerességű vadászatom júliusi első vadásznapján a Nagy-Zöld-Dagonyához közel, egy kökénybokor takarásában kialakított 7 m magasan ültem ki a lesre.

Az éjszaka csak néhány szarvas haladt át a dagonya széli erdőrészen, viszont hajnalban, 4 óra után nem sokkal megérkezett az a kan, amelyet már ismertem a kamera képekről.

Nagy cuppogva, tocsogva lépkedett a dagonya vizébe, nem lehetett nem észrevenni.

Ez a les még viszonylag új, és még az íjtartó feladatát balga mód a kökénybokor egy ága töltötte be. Ez lett a vesztem.

Ugyanis az íj leemeléskor a bokor – még ha csak minimálisan is – megmozdult. A 20 méterre lévő kan már be is fordult az erdőbe.

Ma már a jól megszokott íjtartómat tettem fel a fára. Azzal nem lehet gond.

Viszont most este meg zuhog az eső. Ezt egyedül a MyHunt applikáció jelezte precízen előre. Úgyhogy most még egy bő fél órát a közeli zárt vadászlesben leszek kénytelen maradni.

Egyébként a MyHunt egész jó vadmozgást ígér ma éjszakára.

Éjjel 3 óra magasságában egy magányos kis csíkos malacka kóborolt a dagonya felé. Egyedül volt. Egyszerűen csak bandukolt az erdőben.

A dagonyánál sem állt meg túrkálni, vakarózni, netán feredőzni egyet a dagonya hűs vízében.

Csak ment, rótta az erdőt némán.
Nem fogott szagot, nem is nézett énrám…

Új este, új remények…

Este 18 órakor ültem ki a lesre és most volt időm a galagonya-leshelyemet komfortosítani. Egy kis ágcsippentés itt, ebből lesz a kulacsnak akasztó. Egy plusz akasztó ott, az meg a hőkamerának lesz a helye.

Minden ott legyen a kezem ügyében, ha kell.

Az éjszaka eseménytelen volt, viszont hajnali 4:38-kor megjött a kan.
Meglepetésemre a korábbi találkozásaimmal és a kameraképekkel ellentétben nem volt egyedül. Egy süldő formájú kanocska is volt vele.

Viszont én a nagyobbikra koncentráltam.
A kan egyből a kiszórt és egy lyukba eltemetett, makk-aromával alaposan megpermetezett kis-vödörnyi tölgymakkhoz vette az irányt.

Az íj már a kezemben.
Az irányzékot éppen megfelelő fényértékre állítottam.
Majd jött a felállás.
Ülve ugyanis a galagonya teljes mértékben takar.
Muszáj kiemelkedni a bokor takarásából.

Másodpercről másodpercre, milliméterről milliméterre, lassan mint egy medve, de könnyedén mint egy madár szépen felegyenesedtem.

Látom a nagy fekete foltot 20 méterre.
De fejjel felém áll és túrja a makkot.
( kép . . .)

Kihúzom az íjat és már az irányzókörökön át nézem a disznót.
Csak nem akar oldalt fordulni.

Nagyjából egy perc telhetett el, amikor a disznó befordult az erdőbe.
Az utolsó ellenőrzés volt már csak hátra, a hajnali éppen csak lővilágnál, hogy biztos legyek abban, hogy a disznó megfelelő pozícióban van, és ekkor eltűnt az erdő szélén.

Még vagy húsz percig hallottam ott motoszkálni, de már nem volt rálátásom.
Csak egyszerűen visszaültem a lesre és néztem magam elé.

Miért nem lőttem?
Miért kellett még az az utolsó célpontellenőrzés?!

Nem akartam hibázni vagy sebezni.
Inkább menjen, ha nem vagyok benne 100%-ban biztos, hogy a vessző jó irányban indul el.

Majd talán holnap hajnalban ismét lesz lehetőségem. De akkor már, 4 óra után állva fogom várni, készen a lövésre.
Nem vesztegetem a drága másodperceket hőkamerázásra meg irányzék bekapcsolásra…

Ma délben arra járt a nagy konda a sok-sok malackával és egyből rátaláltak a tölgymakk aromával alaposan fel-turbózott, kiszórt / eltemetett makk termésre.
Nagyjából egy két marék makkot szórtam ide, és a környéket alaposan bepermeteztem természetes alapanyagú tölgymakk aromával.
A hatás a képeken látható.
De még a hajnali középkorú kan is azonnal ide talált.

Szóval a Magic-potion működik 🙂

Este, még 20h után, világosban eljött az területen élő, rendszeresen előforduló 5 malacka koca nélkül.
Egyből az illatos makkra vetették magukat.
Én meg próbáltam őket elpisszegni, nehogy a makkot felegyék a hajnalra várt kan elől.

Vissza is futotta kaz erőbe, de csak a legközelebbi sűsűig.
Ott várakoztak, majd ismét előjöttek.

Megint megzavartam őket és most követték a nyomomat a lesig.
(a cipőm talpát is befújtam a tölgymakk aromával. )
A fa alatt aztán széjjel túrtak mindent.
Így elvoltam velük vagy éjfélig.

Hajnali fél kettő után pedig befutott a nagy konda legalább két tucat kismalaccal, 3 -4 kocával és 5 -6 süldővel.
Ellepték a dagonyát mindenhol ott voltak.
A temérdek kismalac egyből az illatos makkra vetette magát, de már a nagyok is körülöttük somfordáltak.

Mivel korom sötét volt, valami lámpaféle kellett, hogy lássak bármit is. Az íjon lévő fegyverlámpa piros fénye ekkora távolságra már nem volt elegendő, és a szűrő nélkül pedig a galagonyabokor ágait világította meg leginkább.

Ezért nagyobb erejű reflektorkával kísérleteztem sokat, míg végül már jól láttam a dagonya elérhető területeit.

Végül Őket is elengedtem, én a hajnali kanra összpontosítottam.

Sajnos a rendszseresen hajnalban megjelenő kan mai érkezése elmaradt.